Nehéz belátni, de attól tartunk tévedtük egyben s másban. Túlbecsültük a mai magyar társadalom toleranciaküszöbét. Mert kérem van egy kis helyi szervezet, egy kis párt kis csoportja, aki szeretné jelezni polgártársainak, hogy bizony itt vannak ők is. Meg itt van egy népszerű közösségi oldal. Ne nevezzük sehogy sem, mert nem ők tehetnek róla. Teljesen logikus lépés az, hogy a kis szervezet a helyi kis csoportnak, akinek se pénze se lehetősége nagy kampányokra kihasznál egy ilyen ziccert. Megkérdezi mindenkitől, hogy lenne-e a barátja. Ha nem, hát nem baj, de ha igen, az nagyszerű. Sem tolakodva, sem zaklatva, csak egyszer megjelenve, és ha nem látják szívesen, hát odébbállnak. Persze ez nem egy ilyen ország, ahol ez elférne. Itt kérem, akinek nem tetszett, hogy megkérdeztük tőle: szóba állna-e velünk, nem nemet intett, hanem vagy felmenőinket kezdte roppant intelligens módon emlegetni, vagy pedig egyből feljelentett, hogy itt zaklatás tényállása forog fenn. A nyolcvanas években ezek a típusú emberek jelentgették fel a szomszédaikat, ezek miatt olyan ez a társadalom, amilyen. Nos, egyrészt elérték, amit akartak, másrészt meg nem. Töröltettek egy regisztrációt, nagy ügy. Egy másikkal, másképp, de akkor is folytatjuk.
